Purgáld a mutánst, égetsd az eretneket, öld a Xenót!

Mivel a 40K készítői felettébb szeretnek haszonra szert tenni, igyekeztek minél többféle fajt beleírni a világba, hogy a legkülönbözőbb érdeklődésű embereket is megnyerjék a hobbinak. Szereted a mechákat? Játssz Tauval! A tankos-tüzérséges-gyalogosrohamos másodikháborús érdekel? Astra Militarum! Bejött az Aliens? Tiranidák! Így aztán a 40K világát elég sokféle, elméletileg nehezen összeférhető fajzat népesíti be, szerencsére mindegyiket gazdag háttérinformáció köti össze az áldozataikkal az összes többivel.

Ehez a témához nem árt előbb ha definiáljuk, mi számít hivatalosan emberinek.
Az Impérium... mérsékelten toleráns... a mutációkkal szemben, de vannak úgynevezett szentesített mutánsok, akik teljes értékű embernek számítanak. A Navigátorokról már esett szó, ők belterjes házakat alkotnak, amik gondosan megtervezett belházasságokkal próbálják fenntartani a "navigátor gént". Más "mutánsok" olyan bolygókon alakultak ki ahol nagyon hosszú ideig élt az emberiség a földitől markánsan különböző körülmények között: ilyenek a hatalmas erejű, lassú eszú Ogrynok, vagy a gyors (és enyves) kezű és gyors nyelvű, éles szemű Ratlingek, a fantasy ogrék és hobbitok megfelelői.

(bocs de itt most nincs kapacitásom a képek méretét állítgatni)
A zömikek (squat-ok), a törpök 40K változatai eredetileg önálló civilizáció voltak saját bolygórendszerekkel, de egy ork invázió meggyengítette őket, majd szinte teljesen kiirtotta a maradékot egy tiranida kaptárflotta. A túlélők többnyire beálltak az Impérium seregébe: mindössze annyit kértek cserébe, hogy orkokkal és tiranidákkal harcolhassanak - a sereg pedig ezt igazán könnyen meg tudja oldani...
Egy másik, nagyobb túlélő törp frakció a Taukhoz csatlakozott, akik örömmel ölelték a Konklávé kebelére a magasan fejlett technológiai tudással rendelkező zömikeket - ha az Impérium jobban szereti megáldatni a gépeit mint fejleszttetni egy törp mérnök által, az legyen az ő baja...

Minden nem szentesített mutáció azonban halálos ítélet. A Birodalom lakói számára nincs olyan hogy ártatlan mutáns: hogy rákos daganat, sugárbetegség, vagy a Káosz rontó ereje okozta az elváltozását, egyre megy, máglyára vele! Ennek a terrornak egy része indokolt, mivel a Rontó erők valóban fáradhatatlanul munkálkodnak az emberiség testi és lelki eltorzításán, de éppen ez a hozzáállás nem hagy más választást azoknak akik elváltoznak, mint hogy beálljanak a Káosz soraiba...
Hasonló hozzáállásra számíthat az Impérium lakóitól bármely nem emberi faj szülötte is.

Eldák

Bár az emberfelettien gyors, ügyes, és intelligens eldák egy fajba tartoznak, meg kell különböztetnünk a sötét eldákat, és a mestervilágok szülötteit. Ehez pedig sajnos elkerülhetetlen egy kis történelemlecke.

Az ember előtt az eldák uralták a galaxist. Technológiai fejlettségüket a mai napig egyetlen faj sem érte utol: vegyük akár a hiperhálót, amin a térugrás veszélyei nélkül utaznak a warpon át, biztonságosabban és gyorsabban mint bárki más, vagy a mestervilágokat, amik gyakorlatilag mesterségesen létrehozott élő bolygó-űrhajók - de a lista végtelen.
Technikai csúcspontjukon azonban az egyes eldának gyakorlatilag semmi dolga nem volt azon kívül hogy élvezze az életet, és szinte egész társadalmuk a dekadenciába irányába torzult. Ember számára elképzelhetetlen mértékben élnek meg ők minden élményt, legyen az fájdalom, öröm, vagy bármi más, és elképzelhetetlen volt az elfajulás mértéke is. Véres orgiákon rabszolgák százaival végeztek, új, egzotikus mutációkat hoztak létre hogy addig nem tapasztalt érzeteket nyújtsanak a számukra az életükkel, majd a halálukkal, mejnek száz és száz új módját eszelték ki.
Társadalmuk egy része riadtan tekintett erre az őrületre: jósaik katasztrófát jósoltak, mások egyszerűen csak erkölcsi okokból undorodtak tőle. Ezek, amikor belátták, hogy képtelenek megállítani a többség hanyatlását, megépítették a Mestervilágokat, és az elda civilizáció peremvidékai felé indultak.
Minden elda pszi-aktív, az Immatériumban, melyet az öntudattal rendelkező lények érzelmei formálnak, egy magányos egyed élvezete vagy szenvedése is olyan hullámokat vet, amilyet az emberek között csak a psykereké - ekkor azonban egy teljes faj munkálkodott azon, hogy a perverzió legmélyebb bugyrait átélje. Egy nap a felgyülemlett elsöprő érzelmi töltet öntudatra ébredt az Immatériumban - megszületett Slaneesh, a perverzió káosz istene.

(Nem, a képen nem ő van csak egy démona. Nem akarod tudni hogy néz ki :-) )
Születése átszakította a világok határát. Kataklizmatikus erejű warpvihar tört ki, ami a mai napig tombol ott, ahol valaha az elda civilizáció középpontja volt, örökké nyitott átjárót képezve a Káosz birodalmába. Az újdonsült sötét isten élvezettel falta fel az eldák lelkét, és a világ végezetéig vadászik a túlélőkre.

A mestervilágok eldái, tanulva fajuk végzetéből, új életmódot választottak. Lekötendő megszállottságukat, minden elda egy mesterségnek szenteli magát, legyen az farmer, psyker, levegőből támadó gép-sólyomszárnyú harcos, vagy zeneszerző... Lehetőség szerint időnként mesterséget váltanak, mert ha nem teszik, a megszállottság elhatalmasodik rajtuk. Ekkor sem haszontalanok a közösség számára, hiszen egy ilyen egyén tökélyre fejleszti az adott szakmát, művészetet. Hogy lelküket Slaneeshtól megóvják, lélekköveket hordanak, amelyek haláluk esetén magába zárja a lelket. Ezeket a lelkeket a mestervilág lélek-áramkörébe töltik, remélve, hogy eljön egy nap, amikor Ő, Aki A Lelkekre Szomjazik már nem férhet hozzájuk. Háborúban harcosaik, harci mágusaik lelke irányítja kecses, de irdatlan erejű harci gépeiket a rájuk helyezett lélekkövekből.
Társadalmuk vezetői a látnokok, akik nem csak nagyhatalmú psz-használók, de valóban képesek korlátozott mértékben megjósolni a jövőt. Próféciáik vezetik az elda seregeket, gyakran nem tudják miért kell az ellenségüknek meghalnia, csak azt, hogy ez valahogyan hozzájárul az eldák jövőjének megőrzéséhez. Emiatt a többi értelmes faj szemében, akikel persze nem sietnek megosztani ezeket az információkat, teljességgel kiszámíthatatlanok és megbízhatatlanok. Ha hozzávesszük hogy magasan fejlett intelligenciájuk tudatában leereszkedő gőggel kommunikálnak mindenki mással (...az ember és a majom szó pl. ugyanaz az elda nyelvben, minimálisan más hangsúllyal...), érthető, hogy bár elvi akadálya nem lenne békésen együtt élni velük, mégis a legtöbb faj gyűlöli őket. Ez különösen logikussá válik, ha tudjuk, hogy többnyire összekeverik őket a sötét eldákkal:

A sötét eldák azok az eredeti, elfajzott eldák és leszármazottaik, akik túlélték a Lelkekre Szomjazó születését. A Hiperhálóban építették ki dimenziók közötti, a galaxis számos pontján párhuzamosan létező városvilágukat, Comorragh-t. Korántsem hagytak fel őseik a perverzió határait feszegető életmódjával, sőt továbbfejlesztették: bár Slaneesh folyamatosan, apránként szívja el a lelküket, rájöttek, hogy megválthatják magukat mások szenvedésével. Ezért aztán még a legjólelkűbb, emberbarátabb sötét elda (meglepő módon van ilyen, bár ott ez is perverziónak számít :-) ), legjobb napján is megkínoz valakit, hogy a szenvedéséből táplálkozzon. Így a rabszolga-készletük gyorsan amortizálódik ("Szolgák, hozzatok új játékszert. Ez úgy tűnik hogy elromlott."), Comorragh martalócai ezért folyamatosan prédálnak fel világokat utánpótlásért.
Társadalmuk is hasonlóan fennkölt és vidám: egymással is folyamatos hidegháborúban vannak, politikájuk része napi szinten az ellenségeik elleni orgyilkosság, vagy éppen a szövetségeseik hátbaszúrása. A legöregebbek évezredek óta szövögetik összeesküvéseiket, jelenlegi vezetőjük például egy olyan puccsal került hatalomra amiben az akkori vezető nemesi házakat, egy teljes űrgárdista rendházat, és Comorragh egy egész kerületét használta és áldozta fel sakkbábuként...

Ennyit az eldákról és az ember-alfajokról, így is elég hosszú lett.